Meséltem már korábban, hogy milyen meglepetés volt, mikor felfedeztük, hogy Tenerifén a vulkanikus talajban krumplit termesztenek. Aztán meg is kóstoltuk, és akkor elhatároztam, itthon is ki fogom próbálni a rendkívül ízletes kanári krumpli receptjét, sőt, a karácsonyi menü részeként az ünnepi asztalra is fog kerülni belőle, ezért a hétvégén megtartottam a főpróbát.
A helyiek "papas arrugadas-nak" hívják, itthon pedig "ráncos burgonya" néven ismerhetik az ínyencségek kedvelői. Eredetileg a papa bonita nevű krumplifajtából készítik, az őslakosok pedig tengervízzel főzték. Papa bonitaval nem valószínű, hogy összefutunk a hazai piacokon, de bármilyen más apróbb szemű burgonya megteszi, és a tengervíz helyettesítésére is van megoldás.
A recept, ahogy én készítettem:
Körülbelül 1 kg apróbb, nagyjából egy forma méretű krumplit alaposan megtisztítottam, hogy a héja ne legyen földes (nem szabad megpucolni). Lábasba tettem és annyi vizet öntöttem rá, hogy ellepje, majd sóztam, de nem akárhogyan, ha nincs otthon kéznél legalább negyed kiló, akkor előtte irány a bolt! Legjobb a tengeri só, amiből körülbelül negyed kilót a vízbe szórtam (én nem méregettem pontosan, lehet, kicsit több is mehetett volna bele), majd megfőztem, de arra figyeljünk, hogy ne legyen nagyon puha, mert akkor széteshet. Ha ez megvan, leöntjük róla a vizet, és a lábasban így szárazon elkezdjük melegíteni, néha pedig rázzuk is meg, nehogy leégjenek az alsók. A cél, hogy a só kiüssön a héján, és kicsit megráncosodjon.
Húsokhoz kítűnő köret, ha pedig készítünk hozzá egy Mojo Picón szószt, még finomabb, de ezzel önmagában előételként is fogyasztható.
A mojo picón egy pikáns paprikás szósz, ami szintén könnyen elkészíthető, és semmi extra alapanyagot nem igényel. 2 személyre én az alábbiak szerint készítettem: 4 gerezd fokhagyma, egy csípős zöldpaprika és egy negyed piros, fél teáskanál római kömény, egy teáskanál őrölt pirospaprika, kb. másfél evőkanál 10%-os ecet, 7-8 evőkanál olívaolaj, só. Ezt mind összeturmixoltam, és már készen is van. Az arányok ízlés szerint változtathatók, az eredeti receptekben kb. dupla mennyiségű ecet van, de nekem az már kicsit sok lenne.
A siker nem maradt el, próbáljátok ki ti is!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.