Izland gyönyörű, ám ezzel együtt rendkívül veszélyes is lehet, ha valaki nem a kellő körültekintéssel és óvatossággal vág neki a felfedezésének. Hogy miért? Ezer dolog miatt!
A félelmetes Dettifoss
Például azért, mert a jégmező nem egy pipacsokkal teli rét, ahol kedvére sétálhat az ember, tudni kell, mikor hová szabad lépni. Korábban meséltem a Svínafellsjökull jégmezőről, ahol két fiatalnak veszett nyoma néhány éve, mert felelőtlenül nekivágtak egy olyan túrának, ami csak tapasztalt vezetővel ajánlott. Azóta sem kerültek elő.
Izland azért is különleges, mert a természetet érintetlenül hagyták, így sok helyen korlátok sincsenek. Az északi vidékre pedig már sokkal inkább jellemző ez a vadregényesség. Ennek ellenére mégsem hallani rengeteg balesetről, mert szerencsére sokan fel tudják mérni, hol a veszély és a kaland közötti határ.
Mi ismét vízeséseket kerestünk fel, most a sziget északi részén, de mikor nekivágtunk, még nem is sejtettük, mi vár ránk.
Első állomásunk a 27 méter magas Hafragilsfoss volt, aminek kanyonját sokan a Grand Canyonhoz hasonlítják. Kicsit tényleg olyan, mint annak a mini változata, de csak egy picit. A zuhatagot a Jökulsá á Fjöllum gleccserfolyó vize táplálja ami a Vatnajökull jégsapkájából olvad le. Hogy mindig ilyen-e, nem tudom, de mikor ott jártunk, egy része valami egészen elképesztő kék színben pompázott. Persze az eső megint szemerkélni kezdett, de talán pont ezek a fényviszonyok kellettek ahhoz, hogy ez ilyen kontrasztosan látszódjon.
A Hafragilsfoss környéke tényleg hasonlít kicsit a Grand Canyonra
Az a kék szín hihetetlenül kék!
A folyón felfelé egy másik izgalmas vízesés is található, amit Európa legnagyobb vízhozamú zuhatagaként tartanak számon. A Jökulsá á Fjöllum itt 100 méter szélesen, 45 méter magasságból zúdul alá, a víztömeg pedig valami elképesztő mennyiségű. Ez a Dettifoss vízesés, ami hihetetlen erejével szinte magával ránt a mélybe.
A vize szürkés, és csakúgy habzik, olyan iszonyatos sebességgel zubog. Amitől pedig igazán izgalmas, hogy nincs korlát, így felülről szinte egészen közel lehet merészkedni hozzá. Itt már nem számít, hogy esik-e az eső, mert a vízcseppek szállnak mindenfelé, a szél pedig még rásegít, hogy az ember jól elázzon. Nekünk is sikerült ismét letesztelni a vízálló ruházatot, de bírta a gyűrődést!
A Dettifoss ereje már távolról is lenyűgöző
Innen nagyjából 3 kilométer még felfelé a Selfoss, ami mindössze 11 méter magas, de mégis nagyon látványos, ahogy a patkó alakú szakadékon függönyként hullik alá a víz. Mivel nem volt az a tipikus túraidő, idáig már kevesen jöttek el, így teljesen zavartalanul élvezhettük a látványt.
A patkó alakú Selfoss
És látványos vízfüggönye
Abban persze reménykedtünk, hogy másnap már szebb idő lesz, mert egy óriási kalandra készültünk, egy igazi bálnalesre. Ha érdekel, sikerült-e lencsevégre kapni őket, figyelj, hamarosan elárulom!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
