Még csak egy napot töltöttünk Izlandon, de már annyi szépet láttunk, amit máskor egy hét alatt fedezünk fel. Éppen ezért a második napnak is nagy izgalommal vágtunk neki, mert el sem tudtuk képzelni, mi minden várhat még ránk.
Az első napunk elég strapásnak bizonyult, így másnap viszonylag későn ébredtünk, de már tudtuk, sehová nem kell rohannunk, mert itt este sincs sötétség, így addig mehetünk, amíg csak bírunk.
Erre a napra is rengeteg programunk volt, aminek első állomása az Urridafoss vízesés volt. Ezt csak egy rövidke pihenőnek szántuk, mielőtt megérkeznénk a Keldurban található kis fűtetős házikókhoz.
Az Urridafoss szinte közvetlenül az 1-es út mellett található, mégis kevés említés esik róla az útikönyvekben. Tény, hogy kevésbé látványos, mint a korábban látottak, de mégis egyedülálló, mert az ott található leírás szerint ez a legnagyobb vízhozamú vízesés a szigeten. A part menti sziklákon pedig néhány elszánt horgászt is felfedeztünk, akik dacolva a széllel és a szemerkélő esővel, várták a nagy fogást. Mivel még csak túrázni sem kell, hogy láthassuk, mindenképpen érdemes megnézni. Nekünk nagyon tetszett.
Ki találja meg a képen a horgászt?
Ennyi vízesés után itt volt az ideje egy kis változatosságnak. Nagy álmom volt, hogy igazi fűtetős izlandi házakat láthassak. Ilyenek manapság már leginkább skanzenekben tekinthetők meg, de délen, Keldur településen még eredeti környezetükben láthatjuk őket, és a turisták sem özönlik el ezt az eldugott kis farmot. Magyar oldalakon ezekről a tündéri házikókról sem olvashatunk sokat, pedig igazi kuriózum ez a kis település.
Az 1-es útról a 264-es döngölt földútra letérve érhetjük el. Már maga az út olyan gyönyörű tájon vezet, hogy félúton meg is álltunk egy kis piknikre és fotószünetre.
A Keldurba vezető út nem éppen sztráda
De a táj csodálatos!
Keldur valójában egy farm, ahol régebben éltek, de ma már lakatlanok ezek a kis házikók. A gyepházakat többször átépítették, mert a nagy földrengések sajnos megrongálták őket.
Valószínűleg előzetes jelentkezés alapján itt is tartanak tárlatvezetést, mert mikor mi odaértünk, egy kisebb csoportot éppen akkor kísértek vissza a bejárathoz. Mi csak sétáltunk egyet a házikók között, és ahová lehetett, oda be is kukucskáltunk.
Ha Izlandon jártok, és tehetitek, mindenképpen nézzétek meg őket, mert az ismertebb skanzenekkel ellentétben ez a hely sokkal hangulatosabb és autentikusabb még akkor is, ha vezetés nélkül nézi meg az ember.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
