Izland egy igazi kincses sziget, és ezeket meg is mutatja! Persze ne aranyra és drágakövekre gondoljatok, hanem még ezeknél is gyönyörűbb dolgokra, rejtőzködő, és magukat büszkén mutogató természeti kincsekre. Ilyen a híres Diamond Beach is, ami megfelelő időjárási körülmények mellett valóban olyan, mintha a partja ezernyi gyémánttal lenne végigszórva.
Mielőtt idáig utaznánk, érdemes azért megállni kicsit előbb is, mert bár a Gyémánt-partot nem lehet elvéteni, hiszen az 1-es út szinte kettészeli ezt a részt, de néhány kilométerrel arrébb is rejtőzködik egy szépséges gleccser lagúna.
A Fjallsárlón gleccsertó az útról nem látható, viszont Reykjavík felől közelítve az út bal oldalán egy nagy parkoló jelzi, hogy itt bizony érdemes megállni valamiért. Első alkalommal késő este, nagyjából olyan tizenegy óra körül értünk ide, és bár még olyan világos volt, mint nappal, de rajtunk kívül már alig voltak. Kavicsos úton gyalogolva lehet megközelíteni a gyönyörű kis tavat. A vize nem szép, szinte iszap színű, de a benne álló jégdarabok és a hátterében lévő gleccser mégis csodálatossá teszik. A szemközti hegyről szép komótosan, de fokozatosan csúszik a jégtömeg a tóba, és mivel nincs összeköttetésben a tengerrel, ezért a vize nem tud megtisztulni, a hordaléktól lesz ilyen érdekes színű. Maga az összkép viszont festői, úgyhogy ezért a látványért még az utolsó előtti napunkon is képesek voltunk több száz kilométert autózni, hogy még egyszer láthassuk.
Innen már nagyon közel van Izland egyik leghíresebb látnivalója, ami a Vatnajökull Nemzeti Park egyik valóban legszebb része. Ez nem más, mint a Jökulsárlón gleccser lagúna, és az úgynevezett Diamond Beach.
Elsőként a gleccsert néztük meg, ami hihetetlenül látványos volt. Nagyon szerencsés időpontban érkeztünk, mert nem fújt a szél, a fényviszonyok pedig tökéletesek voltak, hogy csodaszép tükörképes fotókat készítsünk.
Persze a háttér sem piskóta, ugyanis a tó mögött terül el a világ harmadik legnagyobb összefüggő jégmezeje, a Vatnajökull. Rengeteget gyönyörködtünk az úszó jégtömbökben, és hihetetlen mennyiségű fotót készítettünk.
Innen átsétáltunk az út túloldalán lévő Gyémánt-partra, ami valójában már óceánpart. (Itt félúton egy kisebb madártámadás áldozataivá váltunk, de erről majd mesélek külön is.)
Az 1-es út hídként szeli át a vizet, így alatta a hatalmas jégdarabok akadály nélkül úszhatnak le a gleccsertóból az óceánba. Itt aztán a szélnek és a hullámoknak köszönhetően sok a koromfekete apró kavicsos parton köt kit, ami így olyan, mintha ezernyi gyémánt csillognak rajta.
Úton az óceán felé
Hatalmas jégdarabokat vet partra a víz
A jó idő miatt az utolsó napokban kevesebb és kisebb "gyémántot" találtunk a parton
Persze utunk végén ide is visszatértünk, de meglepve tapasztaltuk, hogy az elmúlt két hét izlandi viszonylatban enyhe időjárása miatt a part gyémántjai szinte maradéktalanul elolvadtak, így akkor már kevésbé volt látványos. Nem jöttünk azonban feleslegesen, mert volt szerencsénk megpillantani néhány fókát, akik hal után kutatva úszkáltak a jégdarabok között.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
