Az Isonzó, vagy ahogy a szlovének hívják, Soča-folyó már akkor lenyűgözött, mikor a Ratečeben lévő szállásunk felé tartottunk. A Triglav Nemzeti Parkban töltött első napunkra így egy különleges programot szerveztünk, felkerestük a folyó gyönyörű, ám nehezen megközelíthető forrását (Izvir Soča).
Panoráma az Isonzó forrásától
Ahogy elindultunk a Trenta felé vezető úton, nem győztünk megállni, annyi szépség akadt az utunkba, de még így is volt olyan hely, amit inkább kihagytunk, mondván, ide még biztosan vissza fogunk jönni egy másik napon is.
Messzire persze első körben sem jutottunk, alig pár kilométer után már be is vágtuk a féket Kranjska Gora kristálytiszta tavánál, a Jasna-tónál. Rövid fotószünet után azonban már robogtunk is tovább.
Még ide is visszajöttünk később
Egy kicsit odébb egy kis parkoló és a hatalmas havas hegycsúcsok látványa ismét megállásra kényszerített, majd ezt megismételtük még pár kilométerrel később is.
Ezért a látványért muszáj volt megállni
A Vršič-hágónál már teljesen elvesztünk, itt egyszerűen muszáj volt kicsit hosszabb időre leparkolnunk, főleg, ha már az út közepén sétálgató birkák miatt amúgy is muszáj volt lassítanunk.
Egyáltalán nem zavartatták magukat, kényelmesen eszegettek valamit az aszfaltról.
Akadály
Mi pedig megcéloztuk a legközelebbi havas területet, hogy a nyár kellős közepén hógolyózhassunk egy kicsit, és elhatároztuk, itt fogunk még túrázni is!
Hógolyó
Mire visszaértünk a kocsihoz, a birkák már árnyékba vonultak, egy üzemen kívüli üdítőautomata előtt álltak sorban, mintha frissítő üdítőre várnának.
Az akadály elhárult az útról, mi pedig elindultunk az Isonzó forrása felé. Előtte azonban még le kellett küzdenünk egy durván kanyargós útszakaszt.
Figyelni kell a kitáblázást, mert könnyen túl lehet szaladni a lehajtón. A 46.409191, 13.725626 koordináta körül kell keresni az út jobb oldalán egy kis utat. Ez egy vendégházhoz vezet, ahonnét már csak gyalog lehet tovább menni a kijelölt ösvényen. Maga a táv nem hosszú (le nem mértük, de körülbelül egy óra alatt megjártuk), viszont vannak elég kaptatós részei.
Az út eleje a folyó mellett visz, majd jön a durvább terep, ami egyre meredekebb, van, ahol már tábla figyelmeztet, hogy tovább csak saját felelősségre menjen mindenki. Ennek ellenére gyerekekkel, egész picikkel is jöttek szemből, amiből sejthető volt, hogy annyira azért mégsem lehet borzalmas.
Itt már meredekebb
A legvégén már a sziklafalba erősített drótkötelek segítségével lehet haladni, egészen egy keskenyedő részig, ahonnét már csak néhány lépés az Izvir Soča. Gyönyörű látvány, ahogy a sziklából előtör a víz, a fotók talán vissza sem adják ezt a csodás természeti jelenséget.
A jobb oldali drótkötélbe kapaszkodva a keskeny ösvényen még közelebb lehet merészkedni a forráshoz.
Mivel korán indultunk, így még bőven volt időnk, úgyhogy ennyivel nem értük be, haladtunk tovább az úton, és rengeteg meseszép helyet felfedeztünk, de ezekről majd szép sorban mesélek.
Kövessétek a blogot, hogy egyikről se maradjatok le!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
