Elérkezett az idő, hogy áttegyük bázisunkat a Triglav Nemzeti Park déli részére, így fájó szívvel búcsút intettünk a csodálatos északi vidéknek. Az utunk azonban nem telt eseménytelenül, mert miután felkerestünk néhány bunkert és erődöt, még belefért egy kanyontúra és egy eldugott vízesés is a programunkba.
De kezdjük a bunkerekkel és erődökkel!
Az első világháborúban az Isonzó gyönyörű vidékét komorrá tették az itt zajló csaták, de ma már szerencsére nyoma sincs ennek az időszaknak. Jobban mondva nyoma van, hiszen meséltem már a kis orosz kápolnáról, most pedig erődöket, és bunkereket mutatok. De ezzel együtt is sokkal inkább a táj szépsége ragadja magával az idelátogatót, nem pedig a múlt szörnyű eseményeire asszociál. Mi legalábbis így voltunk ezzel.
Némi rövidítést tettünk, és az autóút egy részét az olasz oldalon tettük meg. Első állomásunk a Lago del Predil tó volt, ami az Isonzóhoz hasonló csodaszép türkiz színben tündököl. Mellette található egy romos erőd, a Forte del Lago Predil, ami igen elhanyagolt állapotban van, így nagy élményt nem nyújtott, de elmondhatjuk, ezt is láttuk.
Forte del Lago Predil
Az erőd nagyon elhagyatottan áll, de a környezete gyönyörű
A tó viszont nagyon szép, és ha jobb időnk lett volna, még szívesen ücsörögtünk volna a partján, de sajnos elég hűvös reggelt fogtunk ki.
Lago del Predil tó
Kicsit tovább haladva Szlovénia felé, az út jobb oldalán ismét egy elhagyatott, romos erődbe „botlottunk”, ez La Batteria Sella Predil, amiről sokat nem tudtunk meg, de a kilátás gyönyörű volt a tetejéről.
La Batteria Sella Predil
Kilátás az erődből
A Fort Kluže erőd már tudatosan szerepelt a bakancslistánkon, de túl sok érdekességet nem tartogatott. Mindkét világháborúban fontos szerepe volt, de nem ekkor épült, hanem még az 1600-as években. A belépő nem drága, 3 euró egy felnőttnek, de ezért cserébe a benne lévő kiállítás sem nagy durranás.
Fort Kluze
Mégis megérte megállni, mert visszafelé a kocsihoz még egy hatalmas lepkét is észrevettünk, ami ráadásul egyáltalán nem volt félős.
Néhány fotó után kicsit tovább gurultunk a Fort Hermann erődhöz, ami olyan, mint egy erőd és egy bunker keveréke. Ez már igencsak lepusztult, de néhány járata még ma is járható. Itt kellett egy kis bátorság, hogy bemerészkedjünk. Elemlámpát érdemes kéznél tartani, mert vannak elég sötét részei, és jó ha látja az ember, hova lép. Ez sem különösebben látványos, de izgalmas bolyongni kicsit az alagutakban.
Te bemerészkednél?
Ha érdekel a kanyon, és a vízesés, figyeld a blogot, hamarosan mesélek róluk is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
