Miután első délelőttünkön a Triglav Nemzeti Parkban rövidke túránk során beleszerettünk a Soča-folyó (vagy ahogy itthon jobban ismerjük, az Isonzó) vidékébe, a délutánunkat teljes egészében a környék felfedezésére szántuk, hiszen úton-útfélen szebbnél szebb völgyek, kanyonok és vízesések találhatók.
Ezt még sokszor fogom ismételni, de nem lehet elégszer elmondani, a táj annyira lenyűgöző, az Isonzó pedig olyan elképesztően kék, hogy szinte minden kilométer után kedve támad az embernek megállni.
Az Izvir Soče után haladtunk tovább délre a 206-os úton, de máris le kellett parkolnunk, mert festővászonra illő tájkép rajzolódott ki előttünk. Nem értük be néhány fotóval, sétáltunk is kicsit a környéken.
Még egy kis séta is belefért
Messzire ezt követően sem jutottunk, egy alagút után újra leparkoltunk. (Csak praktikus információként jegyzem meg, Szlovéniában azt is imádtam, hogy szinte minden parkolóban van viszonylag tiszta mobil wc, ami azt eredményezi, hogy az erdők is tiszták, senki nem használja wc-nek.)
Újabb megálló
Lassan, de végül csak sikerült eljutnunk a kitűzött célig is, az elképesztő színű hegyi folyó egyik leglátványosabb szurdokához, a Velika Koritához, ami lefordítva olyasmit jelent, Nagy-szoros, de a Soča-folyó Grand Canyon-jának is nevezik. (A Google térkép is Grand Canyon of Soča néven tartja nyilván) A szurdok mentén lehet egy jót túrázni, vannak olyanok is, akik bevállalják, hogy szinte az egész Isonzó szakaszt végigjárják gyalog, ami érthető is, hiszen minden métere varázslatosan szép.
Nekünk most annyi fért bele, hogy a szoros mentén sétáltunk pár kilométert, és gyönyörködtünk a mélyén hömpölygő smaragdzöld vízben.
Gyönyörű kanyon
Autóval aztán még egy olyan vízesésig gurultunk el, amiről nem is tudtunk, véletlenül fedeztük fel. A terv az volt, hogy Bovec településig megyünk le, ahol egyszer csak egy hatalmas zuhatagra lettünk figyelmesek a távolban. Érdekes, hogy a hazai leírások nem sokat beszélnek a 136 (más források szerint 144) méter magas Slap Boka vízesésről, pedig Szlovénia egyik talán leglátványosabbja és egyben legmagasabb vízesése is. A kilátópontot, ahonnét a legszebben rálátni, megközelíteni csak egy kisebb túrával lehet (15-30 perc tempótól függően), talán ez az oka, hogy itt nem tolongnak a turistacsoportok. A túra a Hotel Boka melletti parkolóból indul, és az út túloldalán folytatódik. A végén egy olyan kilátóhoz érkezünk, ahonnét csodálatos a panoráma a Boka vízesés felé.
Slap Boka
Vissza, a szállás felé aztán már tényleg megálltunk mindenhol, ahol megtetszett valami, egészen addig, míg egy kisebb zápor a kocsiba kényszerített, de utána bőven kárpótolt minket egy gyönyörű szivárvánnyal, ami a napunk méltó befejezése volt.
Csak egy kis mellékes megálló, mégis milyen eszméletlenül szép
Út közben
Tökéletes hely egy piknikhez
Zápor után
A meglepetés szivárvány
Elárulom, lesz még sok-sok hasonlóan lenyűgöző táj, ha érdekel, kövesd a blogot, és nem maradsz le egyikről sem!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
