Szlovéniába mindenki a Vintgar-szurdok miatt utazik, ami nekünk őszintén szólva kicsit csalódás volt. Nem azért mert nem szép, hiszen gyönyörű. Sokkal inkább azért, mert a tömeg miatt sokszor élvezhetetlen. De ez egy következő történet, most inkább egy olyan helyet szeretnék mutatni, amiről kevesebben tudnak, pedig legalább olyan látványos, mint híres társa, csak nálunk valamiért kevésbé mozog a köztudatban.
A szurdok felülről
Szóval, miután a Triglav északi részét elhagytuk, és „átköltöztünk” délre, útközben még megálltunk pár helyen. Elsőként az elhagyatott bunkereknél, amikről már meséltem, aztán a Tolmin-szurdoknál, majd egy eldugott vízesésnél. Azt gondoltuk, ezek csak kis megállók lesznek, de rendesen elszámoltuk magunkat, mert mindegyik annyira lenyűgözött, hogy rengeteg időt eltöltöttünk, és végül elég későn értünk oda az új szállásunkra.
A Tolminska Korita Zatolmin település felől közelíthető meg. A szurdok bejáratánál parkoló és egy kis bódé áll, ahol belépőjegyet lehet váltani (a felnőtt jegy 8 euró volt). A parkolásért itt nem kellett fizetni, de a déli részen jellemző, hogy nem elég megvenned a belépőt, a parkolásért még külön elkérnek átlagosan 5 eurót.
Miután megváltottuk a jegyet, kaptunk egy kis térképet és eligazítást, hogy hogyan érdemes menni, hogy az összes látnivalót érintsük.
A Tolminka folyót meredek sziklafalak szegélyezik. Az ösvény leglátványosabb szakaszai a sziklafalba vájva haladnak, több helyen pedig kis alagutakon lehet átmenni. A völgy leghíresebb látnivalója a két sziklafal közé „beszorult” Medve-fej (Medvedova glava), aminél már nem lehet tovább haladni és a kanyont átívelő Ördög hídja (Hudičev most), ahonnét félelmetes látvány tárul a mélybe. A séta végén átkelünk a hídon, és akit még érdekel, jobbra kitérve megnézheti a Zadlaška-barlangot, amit más néven Dante-barlangnak is hívnak, mert állítólag ez a hely ihlette a költőt az Isteni színjáték pokolban játszódó jeleneteinek megírására. Őszinte leszek, a már korábban megtett sok-sok lépcső után ez a kaptatós rész nem hiányzott, de a kíváncsiság miatt csak felmásztunk. Ha nem tettük volna, akkor sem veszítünk sokat, mert a barlang szabadon nem látogatható, csak előzetes jelentkezés után vezetéssel, speciális felszereléssel, a bejárat látványa pedig nem nagy élmény. A séta körülbelül 2 kilométer, ami tempótól függően másfél óra alatt bejárható. Mi szerintem két órát is elsétálgattunk, annyira szép hely!
Hasznos tudnivaló: A szurdok télen zárva van, ami azt jelenti, hogy nem kell belépőt fizetni, de szabadon, saját felelősségre látogatható.
Bővebb információ: IDE kattintva
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.