ManniA

Az élmény még egészen friss, nemrég 5 mozgalmas napot töltöttünk Aggteleken.

Elöljáróban csak annyit, hogy aki nem szereti a tömegturizmust, viszont szereti élvezni az erdő csöndjét, nem bulizni vágyik, hanem kirándulni, és a természetben gyönyörködni, annak Aggtelek és környéke kora tavasszal ideális választás.

Mi egy apartmanházat béreltünk ki, ami jó választásnak bizonyult, mert szép és csendes helyen áll, 10 perc sétára van a Baradla-barlang aggteleki bejáratától, a tulajdonos nagyon kedves segítőkész volt, a ház jól felszerelt, a kertben sütögetési lehetőség...

1. nap

Az első nap zömmel az utazással telt, majd egy rövid esti sétával. Azt már ekkor láttuk, hogy mivel nincs szezon, étteremből nincs nagy választék, és a helyi kisbolt sem hasonlítható egy városi szupermarkethez (a már pénteken ott rothadó paradicsom még hétfőn reggel is a polcon volt, még "érettebb" állapotban). :) A tankolás pedig igen fogós kérdés lett volna, ha nem majdnem teli tankkal érkezünk, mert a környéken nagyobb benzinkút nincs, a kisebbeket pedig nem igazán láttuk nyitva...

2. nap

A második napot korán kezdtük, a bódvarákói Rákóczi-barlang volt az első állomás, ahol a túrák 9 órától indultak, ehhez képest mi kb. fél 10-ig vártunk, mire kinyitottak. A látvány azonban kárpótolt. Bódvarákó egyébként Aggtelektől 23 km-re fekszik, mielőtt beérnénk a faluba, balra egy tábla mutatja az utat a barlang bejáratához. A mindössze 700 m hosszúságú, kb. 45 perces barlangtúrán számos lépcsőt meg kell mászni. A még kevésbé felfedezett barlang számos ritka cseppkőképződményt rejt, köztük borsóköveket, szalmacseppköveket, valamint kristálytiszta barlangi tavakat. A túrát pedig még szebbé tette, hogy a mi 4 fős társaságunkon kívül mindössze 1 ember csatlakozott hozzánk, így mindent jól meglehetett nézni, és a túravezető is kötetlenebbül mesélt...

Cseppkövek a Rákóczi-barlangban

A felszínre érve még sétáltunk kicsit a környéken, majd utunk a martonyi kolostorromhoz vezetett. Autóval egész sokáig lehet menni, majd egy rövid kb. fél órás séta a zöld jelzés mentén elvezet a jelenleg restaurálás alatt álló épülethez.

Martonyi pálos kolostor

Zárásként egy "bevezető" kis körtúrát terveztünk a következő napi "nagy durranás" előtt, de mint korábban említettem, ha mi kirándulunk, szinte törvényszerű, hogy kicsit elkavarodunk valamerre. A terv az lett volna, hogy Jósvafőn a Nemzeti Park parkolójából kiindulva megnézzük a tengerszemet, a Komlós-forrást, a Medve-sziklákat, a Vörös-tavat, majd a sárga plusz jelzésen vissza a parkolóhoz. A tóig minden rendben ment, jól jelölt útvonalon könnyen megtaláltuk.

Majd elindultunk a sárga plusz mentén, ami egy idő után eltűnt, így negyed óra bolyongás következett az erdőben. Mivel minden vastagon avar borított, és turisták valószínűleg ritkán jártak arra mostanában, így elég nehezen találtuk meg a "kitaposott" ösvényt. Ezt még kb. 2x megismételtük, mire célegyenesbe kerültünk... Út közben pedig érdekes helyekre keveredtünk, pl. egy olyan völgybe, ahol több állati koponya részt találtunk...

Tengerszem

Vörös-tó

3. nap

A 3. nap volt a fő program, a Speciális Retek-ági túra a Baradla-barlangban, de erre majd a következő bejegyzésben részletesebben kitérek, most csak annyit, hogy nagyon jó volt, jöhet még 1x! :)

4. nap

Ezt a napot túrázós napnak szántuk, az eredeti szögligeti egész napos körtúrát az előző napi program egyik túravezetőjének ajánlására módosítottuk, így a körtúrát lerövidítettük, és a délutánt Szádelőn töltöttük.

A szádvári túrát a Szalamandra-háztól kezdtük, itt le tudtunk parkolni, majd innen gyalogoltunk fel a várromhoz. Nem tudom, hogy valóban annyira megerőltető volt-e felmászni oda, vagy csak az előző napok miatt éreztük nehéz túrának, mindenesetre mire felértünk, mindenki jól elfáradt. Itt is felújítás nyomát láttuk, ami egyelőre annyiban nyilvánul meg, hogy építési anyagot hordtak oda, legalábbis mi annak gondoltuk... Szép kilátás nyílik a környékre, valamint  a gyíkok is bátran sütkéreznek a köveken, kis türelemmel egész közelről engedik, hogy fotózzuk őket. :)

Szádvár

Innen egy hosszabb (és kellemesebb) sétával jutottunk el Derenk romközséghez, ami némi csalódást okozott, a faluból szinte semmi nem maradt, mindössze táblák jelzik, hogy hol, kinek a háza állt, és hová "költöztették" onnan. A település eltűnésének története röviden: 1938-tól Horthy Miklós – aki vadászterületet akart itt létrehozni – megkezdte a falu kiürítését a tulajdonosok teljes körű kárpótlásával, így Derenk lassan "szellemfaluvá" vált...

Délután előző napi túravezetőnk ajánlására Szlovákia felé vettük az irányt, bár már fáradtak voltunk, de a Szádelői-völgy lenyűgöző látványa mindenért kárpótolt.

A völgyben végigsétálva az út végén alternatívaként 2 útvonal választható, az egyik ugyanitt vissza, a másik pedig a hegyre felkapaszkodva, a völgy felett visz. Mi az utóbbi mellett döntöttünk, amit az elején nem gondoltunk a legjobb választásnak, mert egy jó darabon megint csak erőteljesen felfelé kapaszkodott az út, de a tetőre felérve gyönyörű látvány tárult ekénk.

Kilátás a szádelői völgyre

Lefelé már kicsit szaporáztuk a lépteinket, mert elkezdett cseperegni az eső (szerencsére ennyiben is maradt), és már közeledett a 6 óra azt pedig nem szerettük volna, hogy ránk sötétedjen... Arra azért figyelni kellett, hogy a lefelé út hol sziklás, hol pedig apró kavicsos volt, ezért óvatosan kellett lépkedni, nehogy a meredek úton sikerüljön még egy kicsit "rövidíteni". :)

Egyetlen reményünk az volt, hogy visszaérve Aggtelekre valamelyik étteremben vacsorázunk egy jót, de csalódnunk kellett, mert hétköznap lévén az előző napokban nyitva lévő kevés étkezdének egyike sem volt nyitva, a szálloda étterme 6-kor bezárt, az egyetlen nyitva tartó étterem pedig le volt foglalva egy nagyobb társaságnak. így maradt a hideg vacsora...

5. nap

Az 5. nap igazából már a hazaútról szólt, kellően el is voltunk fáradva, így nagy terveink már nem voltak, egyedül a szlovákiai Betliar-i kastélyt ejtettük útba. Hogy mennyire nem volt még szezon, azt jól mutatta, hogy az idegenvezető csak négyünknek tartott tárlatvezetést magyar nyelven. A kastély különlegessége, hogy szinte az összes bútora eredeti, nagyon szépen berendezettek a szobái, mintha még ma is laknák. Ezt az érzést csak az törte meg, hogy bent annyira hideg volt, hogy még a leheletünket is láttuk, így az 1 órás (kabát nélkül végigjárt) program után felüdülés volt a kinti 10-15 fok.

Betliar-i kastély

Végül Rozsnyóban megálltunk még 2 nagyobb boltnál, ahol feltankoltunk finom szlovák és cseh sajtokból, juhtúróból és sörből, majd megadtuk a GPS-nek a budapesti koordinátákat, és elindultunk haza, hogy kipihenjük a "pihenést". :)

(Ha tetszett a bejegyzés, és úgy gondolod, mások is érdekesnek találhatják, kérlek, egy megosztással népszerűsítsd!) :)