ManniA

Az aggteleki pihenésünk igen aktívra sikerült, de a csúcspontja minden várakozást felül múlt. Ez volt a Speciális Retek-ági túra, ami azóta sajnos nem érhető el a Nemzeti Park programjai között, de hátha lesz még lehetőség a későbbiekben újra végigjárni.

A túráról annyit érdemes tudni, hogy valóban bevállalósnak kell lenni, mert előfordulhat, hogy térdig érő vízben kell gázolni, és bizony hiába készültünk gumicsizmával, a miénk meg is merült, így a körülbelül 9 kilométeres utat vizes cipőben tettük meg. Meglepő egyébként, de a víz akkor egyáltalán nem volt hideg, és a réteges öltözködés is jó ötlet volt, mert kb. félúton a melegebb pulcsiktól meg is szabadultunk. Ha már a ruházatnál tartunk, mindenképpen érdemes védőruhát kölcsönözni az ajándékboltnál, mert több helyen kell mászni, van, ahol ezt létrák és kapaszkodók segítik, van, ahol fenéken csúszva ereszkedtünk le.

Maga a túra 6-7 órás, és a 9 kilométerből körülbelül 5-ön semmilyen világítás nincs, csak a kapott lámpák segítségével tudunk tájékozódni.

Az első szakasz megegyezik a Baradla-barlang népszerű túráinak útvonalával, majd innen letérve jön egy vízben gázolós, dagonyázós kitérő a Retek-ágra, amiből repeta is jár, mert vissza a fő csapásra ugyanazon az útvonalon juthatunk.

Itt már jól jön az elemlámpa

A látvány viszont minden erőfeszítésért kárpótol, mert a Csodák termében egészen különleges retek formájú cseppköveket figyelhetünk meg, de az egész szakasz érintetlensége magával ragadó. Itt sajnos nem készültek képek, mert a szűk járatok miatt ezt a termet úgy közelítettük meg, hogy csomagjainkat, vele együtt fényképező gépünket is, addig a Retek-ág bejáratánál hagytuk. (Maximum attól kellett tartanunk, hogy valami barlangi szörny elrabolja.)

  Túl a nehezén

Miután visszaértünk, a csomagjainkhoz, kis pihenő után folytattuk utunkat a jósvafői kiépített szakaszon, ahol az éppen ott tartózkodó csoportok megdöbbenve nézték a sötétből előbukkanó derékig sáros, meglehetősen furcsa öltözetű társaságot.

Jöhet a mosópor reklám!

Ha a részletek is érdekelnek, olvass tovább!

Korábban már többször jártam az aggteleki Baradla-barlangban, de a legutolsó emlékem is körülbelül 15 évvel ezelőttről van, így úgy döntöttünk, újra ellátogatunk oda. Azonban kicsit többre vágytunk, ezért rászántuk magunkat, jobban mondva rábeszéltem a 4 fős csapatot, a Speciális hosszú túrára, melynek teljes hossza 9,2 km, időtartama pedig 6-7 óra tempótól függően. Szerencsénk volt, mert havonta mindössze 1-2 túrát indítanak, de azon a hétvégén, amit ott töltöttünk pont összejött egy csapat, ami maximum 16 főt jelent. Ez az oka, hogy 2 héttel előtte már jelentkezni kell.

Hogy pontosan mire vállalkozunk, az senki nem tudta, a tájékoztatásban szerepelt, hogy gumicsizma és váltócipő szükséges, valamint váltóruha is ajánlott, mert a Retek-ági szakaszon száraz időben is van víz, van hogy csak bokáig érő, van hogy térd fölé... ez azonban majd csak a helyszínen fog kiderülni, mivel már hetek óta nem járt ott senki...

Így hát a nyaralás előtti héten irány a kínai, a fiúknak sikerült igazi mezőgazdasági gumicsizmát venni, nekünk lányoknak csak az ún. "divatcsizma" jutott, aminek rövidebb a szára, de mivel nem esett már egy ideje eső, gondoltuk, megteszi.

Eljött a várva várt nap, felszerelkeztünk a gumicsizmákkal, volt aki hátizsákban cipelte, mondván, hogy majd a kritikus részen cseréli át, én úgy döntöttem, nem cipelek fölösleges terhet, csizmában vágok neki a nagy útnak. A szervezők biztosítanak (piros) overallt a saját ruha védelmére, de először nem vettük komolyan, hogy valóban szükség lehet arra is, azonban mikor láttuk, hogy a csapatunk többi tagja beöltözik, mi is úgy döntöttünk, nem kockáztatunk.

Mivel az út körülbelül 5 kilométeres szakaszon nincs kivilágítva, így felszerelésként mindenki kapott egy erős fényű lámpát.

9.30-kor indult a túra. A nagy része megegyezik a hagyományos hosszú túra útvonalával, a pluszt a Retek-ág adja.

Fontos tájékoztatásként hangzott el, hogy mivel csak 2 hét múlva jár arra következő csoport, és a Retek-ágról a mentés sem egyszerű, ezért lehetőség szerint mindenki vigyázzon magára és igyekezzen a csoporttal maradni. Valamint fontos technikai információ, hogy a 9 km során nincs wc, úgyhogy végszükség esetén akinek muszáj, az a dolgát félrevonulva, kis gödröt ásva majd gondosan betemetve végezheti el, a csoport természetesen megvárja. :) (Erre szerencsére nem került sor.)

Mivel a látvány szavakkal visszaadhatatlan, ezért inkább az élményeket igyekszem átadni. A túra eleje annak, aki járt már a Baradla-barlangban ismerős lesz, hiszen már 15 évvel ezelőtt is a Honfoglalás és a Paradicsom meghódítása zenéjével mutatták be a barlang csodálatos akusztikáját. Nevezetes termeken áthaladva egy idő után elértük a kivilágítatlan szakaszt, ahol felkapcsoltuk az elemlámpákat és így folytattuk tovább utunkat a kevésbé kiépített, de jól járható terepen. Itt a szebbnél szebb cseppkőképződményeket már csak lámpafénynél tudtuk megnézni. Különleges hangulata van a sétának, alkalmunk nyílt "megnézni", milyen a barlangi sötét, mikor mindenki lámpáját lekapcsolva a teljes feketeségben csendben hallgatta a barlang zörejeit.

Mikor elértük a Retek-ág bejáratát, előkerültek a gumicsizmák, a bátrabbak a túracipőben vágtak neki az útnak. Akiknek rövid szárú csizmájuk volt, köztük én is, már az elején elmerültek a vízben, ugyanis a bejáratnál térdig érő vízben kellett átgázolni (a sportcipősöknek legalább kifolyt belőle a víz). Meglepő volt viszont, hogy a víz nem volt annyira hideg, hogy fázzak, a mozgásnak köszönhetően még kifejezetten kellemes is volt. A magasak a víznél előnyben voltak, mert nem merültek el térdig, viszont hamarosan a kisebbeknek kedvezett a terep, mert guggolva lehetett átjutni az alacsony járatokon. Itt már volt, ahol vaslétrákon kellett felkapaszkodni, de olyan részek is voltak, ahol már egyáltalán nem volt kiépített út, így következett a csúszás-mászás-dagonyázás. Itt vált világossá, miért kérték a túravezetők, hogy a felesleges csomagokat hagyjuk a bejáratnál, úgyis ott jövünk vissza, más pedig 2 hétig nem jár arra, így biztos nem kél lába semminek.... A Csodák terme látványa megért minden megpróbáltatást, valóban csoda tárult elénk, a lámpák fényében többek között megcsodálhattuk a különleges retek formájú cseppköveket. A visszaút az oldalág kijáratáig ugyanaz volt, így ismét dagonyázhattunk egy jót! :)

Kiérve már "sima" terepen folytattuk utunkat, majd hamarosan elértük a kiépített szakaszt, ami a jósvafői kijáratig visz. Út közben még meghallgathattuk a Most múlik pontosan című számot a Csík zenekar feldolgozásában, amit látványos fényjáték is kísért.

A kiépített szakaszon már "hagyományos" turista csoporttal is találkoztunk, akik meglepetten nézték, hogy honnan szabadult ez a csoportnyi piros ruhás "törp".

Kiérve a barlangból előkerültek a fényképező gépek, hogy mindenki megörökíthesse a sáros, agyagos kinézetét is. Az overalloktól megszabadultunk, és addigra már jólesett kiönteni a csizmákból is a vizet. Aggtelekre busszal szállítottak minket vissza. A mi csoportunknak körülbelül 6 órába telt az út, a sereghajtó általában a mi 4 fős csapatunk volt, és az egyik túravezető, aki lelkesen mesélt nekünk a barlangról és több ötletet is adott, hogy mit érdemes még megnézni a környéken, így pl. neki köszönhetően látogattunk el másnap Szádelőre. A csoportunk idegen tagjai kétlem, hogy annyit láttak volna a barlangból, mint mi, mert az út 80%-át végigrohanták...

Mivel nem vagyunk különösebben "edzésben", a kapaszkodástól, mászástól, hajlongástól másnapra olyan helyeken is izomlázunk volt, ahol nem is gondolnánk, hogy van izom. :) Viszont a látvány és a kaland ennyit bőven megér, így mindenkinek bátran ajánlom, hogy ha teheti, egyszer járja végig ezt a túrát. Annyi jó tanácsot még hozzátennék, hogy tényleg olyan ruhát vegyen fel az ember, amit nem sajnál, mert a védőruha ellenére is átüt kicsit az agyag, amit nehéz utána kimosni, és csizmából is minél magasabb szárút válasszatok! :D

Hatalmas élmény volt, aki nem fél, hogy sáros lesz, nem parázik a sötétben, és bírja a kúszást, mászást, az egyszer mindenképpen próbálja ki! (Ha újra indítanak majd ilyet)