ManniA

Általában, ha egy helyről bővebben mesélek, mindig egy olyan bevezetővel kezdem, amiben összeszedem azokat a dolgokat, amikre nem árt felkészülni indulás előtt. Most is egy hasonlóval próbálkoznék, de Izland rendesen feladta a leckét, mert időjárás szempontjából egy olyan szeszélyes helyről van szó, ahol bármelyik pillanatban jöhet valami nem várt fordulat. Ehhez a kiszámíthatatlansághoz nekünk is kellett néhány nap, hogy hozzászokjunk.

Vannak persze az időjáráson kívül is olyan tudnivalók, amik általában véve hasznosak, ezért ezekkel kezdem.

Az egy dolog, ha szerencsések vagyunk, és jó áron repülőjegyhez juthatunk. Ennek örüljünk, mert ez lesz nagyjából az egyetlen dolog, amit az utazással kapcsolatosan olcsón beszerezhettünk. Izlandon drága az élet, legalábbis azoknak, akik nem izlandi koronában, hanem magyar forintban kapják a fizetésüket. Egy boltba betérve például fel is tűnt, hogy szinte magyar árak vannak, például 300 egy tábla csoki, csak éppen koronában, nem forintban, amit árfolyamtól függően nagyjából 2,6 Ft-tal kell megszorozni. Általában mindenért kétszeres-háromszoros árat kell fizetni.

Fentiekből következik, hogy minden téren érdemes a legolcsóbb kivitelezés felé hajlani, legalábbis mi ezt az elvet követtük. Így a kempingezés mellett döntöttünk, ami a szigeten nagyon felkapott. Béreltünk egy spéci autót, amiben aludni is lehet, így a sátorral nem kellett bajlódnunk, és még viszonylag kényelmes is volt, de erről és az izlandi kempingekről egy következő bejegyzésben még mesélek majd részletesebben.

Mi feladott poggyászt is fizettünk, így tudtunk kivinni néhány tipikus kempinges kaját (konzervet, zacskós tésztákat, szalámit, ilyesmit). Ez persze két hétig nem tartott ki, és egyébként is szerettünk volna megkóstolni néhány helyi terméket is. Itt most nem az éttermi kajákra gondolok, hanem például sajtokra, a különleges módon termelt zöldségeikre, gyümölcseikre, és a saját csokigyárukban gyártott édességekre.

Boltok terén érdemes a nagyobb áruházakat keresni, ahol a helyiek is vásárolnak, ott azért barátibb árakkal találkoztunk. Mi a szuveníreket is itt szereztük be, néhány hűtőmágnes kivételével mindenki helyi édességeket és csokikülönlegességeket kapott. Érdemes megkóstolni a sós-karamellás, és az ánizsos-sós csokijukat, nekünk nagyon bejött, valamint egy elsőre nem túl extrának tűnő karamellás keksz is nagy kedvenc lett. (Sajnos már fogyóban vannak.)

A jellegzetes helyi termékük a gyapjú pulcsi, mivel a juhtenyésztés nagyon elterjedt náluk. Szerintem ezek a pulcsik egyébként kifejezetten rondák, viszont borzasztóan drágák, átszámolva 30 ezer Ft körül kezdődnek az árak.

Ami még fontos, és nagyon tetszett, hogy Izlandon nincs szükség készpénzre, tényleg mindenhol lehet bankkártyával fizetni, készpénzzel viszont nem, sőt, van ahol furcsán is néznek az emberre, ha bankjegyet számolgat. Nálunk azért volt Euró, amit korábban jó áron vettünk, így ahol lehetett, ezt (is) költöttük. Magyarországon nem lehet izlandi koronát váltani, ezért célszerű például Eurót vinni, és kint átváltani. Pénzváltók nincsenek, ezt a bankokban lehet intézni. Bank viszont csak a nagyobbnak számító városokban van. Nekünk a Landsbankinn jött be, ők váltottak a legjobban, és a kezelési költségük is minimális volt.

Most jöjjenek azok a dolgok, amikre nem lehet felkészülni. Izland ugyanis egy nagyon különleges, nagyon kiszámíthatatlan, és mégis lenyűgöző sziget.

Hogy miért?

Például azért, mert egyik percben még esik az eső, a másikban már színpompás szivárvány virít a vízesés fölött. Vagy azért, mert egyik este majd lefagy az ember lába a hálózsákban és három zokniban, máskor meg arra ébred, hogy iszonyat melege van. Az időjárásjelentés szerint éppen verőfényes napsütés van, de a valóságban reggel óta szitál az eső, vagy éppen fordítva, de néhány kilométeren belül is sokat változhat az időjárás.

Gullfoss vízesés borús időben... ... majd alig negyed óra múlva már kezd kisütni a nap, és még egy szivárvány is előtűnik A sok esőnek is van előnye, például ez a gyönyörű zöld mező

Aztán rájövünk, hogy ami miatt az első napokban kicsit kiakadtunk (a sok eső és a hűvös, 8-9 fok), az a lehető legjobb dolog volt, ami történhetett, mert nagyjából másfél hét múlva, mikor 13 fokos napsütésben visszatértünk a híres Diamond Beach-re, már alig volt nyomuk azoknak a hatalmas, valóban gyémántra hasonlító partra vetett jégdaraboknak, amik korábban annyira ámulatba ejtettek.

Óriás jégkocka előtte...
Óriás jégkocka utána... kissé megolvadva Hatalmas jégdarabok a Diamond Beach-en 8 fokban Alig két hét múlva a 13 fokos "melegnek" köszönhetően már csak ez maradt belőlük

Sok helyen olvasható, hogy a vízálló ruházaton nem érdemes spórolni, ezzel mi is így voltunk, és milyen jól tettük. Márkát nem nevezek meg, mert sajnos még senki nem szponzorál, de amire feltétlenül szükség van, az egy jó vízálló cipő, víz és szélálló kabát és nadrág, valamint olyan ruhák, amikkel a réteges öltözetet kivitelezhetjük. Volt bizony olyan nap, mikor 3-4 réteg felsővel indítottunk, aztán kicsit később már pólóban sétáltunk, de este már a 4 rétegben is kockára fagytunk. Szóval ruhán senki ne spóroljon, mert gyorsan el lehet ázni, de megszáradni már lassabban fog.

Jól jött a vízálló ruházat

Ami pedig a legfontosabb, az a látvány.

Mindenkinek vannak elvárásai, elképzelései, nem csak Izland esetében, hanem úgy általában is. Mi is sokat olvastunk, nézelődtünk, mielőtt nekivágtunk, és nagyjából kialakult bennünk egy kép, hogy milyennek kellene lennie a szigetnek. Elárulom, annál sokkal, de sokkal szebb, olyan mesébe illő, amire nem voltunk felkészülve. Ezt bizonyítja az általunk készített 1600 fotó, és az, hogy volt olyan nap, mikor éjfél után értünk a kiszemelt kempingbe, úgy elcsavarogtuk a napot. (Még szerencse, hogy nyáron éjszaka is világos van.) Ezt a látványt sajnos a mi felvételeink sem fogják tökéletesen érzékeltetni, mert élőben még lenyűgözőbb.

Lenyűgöző Fjallsárlón gleccserlagúna A Nyugati-fjordok már valódi izlandi nyárral is megleptek néha

Aki kíváncsi a részletekre, kövesse a blogot, hamarosan mesélek az izlandi emberekről, a kempingekről, arról, milyen két hétig egy dobozos autóban élni, és arról is, hogyan állítottuk össze az útitervet. Aztán pedig jönnek a szebbnél szebb látnivalók!