Nehéz eldönteni, hogy melyik az izlandi Arany-háromszög (ami igazából kör) legnagyobb attrakciója, de ha méret alapján kell dönteni, akkor egészen biztosan a Gullfoss vízesés nyer. Nincs is olyan Izlandra látogató turista, akinek ez lemaradna a bakancslistájáról, úgyhogy mi sem hagyhattuk ki, már csak azért sem, mert egyszerűen imádom a vízeséseket.
Már az Öxarárfoss és a Bruarfoss is teljesen levett a lábamról, de a Gullfoss ezt még tudta fokozni.
A nevének jelentése arany vízesés, de azt ne kérdezzétek miért, mert sehol nem kaptunk erre nemhogy épkézláb, de egyáltalán semmilyen magyarázatot. A hatalmas, 32 métert alázúduló vízesést a Hvítá folyó vize táplálja, aminek jelentése „fehér folyó”, ami vizének színére utal. Az ide ömlő víztömeg a Langjökull gleccser olvadásának eredményeként nyáron nagyobb, és valami egészen elképesztő erővel özönlik.
https://www.facebook.com/watch/?v=2373541062874971
Erre persze élelmes üzletemberek is felfigyeltek, és többször felmerült az ötlet, hogy ezt a hatalmas energiát érdemes lenne hasznosítani, de anyagi forrás híján szerencsére ez mindig tolódott. Az egyik tulajdonos, Tómas Tomasson lánya, környezetvédelmi mozgalmat indított a vízesés megmentéséért, és tevékenysége nyomán 1979-ben a Gullfoss vízesést és környékét természetvédelmi területté nyilvánították.
Ma már természetvédelmi terület
Borús időben érkeztünk meg, ráadásul már elég késő volt, este 10 óra is elmúlt, de az izlandi nyárnak köszönhetően még olyan világos volt, mintha nappal lenne.
Borús időben is gyönyörű
A Gullfoss elképesztő robajjal jelezte erejét, mi pedig tátott szájjal bámultuk a legnagyobb vízesést, amit valaha láttunk.
Azt azért sajnáltam, hogy nem napsütésben láthatom, mert az ösvény mellett egy táblán a leírás mellett hatalmas szivárvánnyal tündökölt az arany vízesés, én pedig bármit megadtam volna, hogy én is készíthessek egy ilyen csodálatos fotót.
És ekkor történt a csoda, ugyanis, miközben sétálgattunk, egyszer csak oszlani kezdett a felhőzet, és egy kis felületen keresztül kikandikált néhány napsugár, ami egy aprócska szivárványt rajzolt a vízesés fölé.
Végre egy kis kék ég
És csak a mi kedvünkért egy mini szivárvány
Azt hiszem, ennél szebb zárását el sem képzelhettük volna a napnak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
