A Mývatn-tó környéke, különösen a Krafla-régió tele van olyan vulkanikus mezőkkel, amikhez foghatót eddig még sehol nem láttunk. A délelőtti bálnales után mi is elindultunk, hogy felfedezzük ezeket a fortyogó, szinte életre kelő kis tavakat, föld mélyéről előtörő mini gejzíreket.
Az 1-es úton haladva elsőként egy hihetetlenül kék színű tóra lettünk figyelmesek, ami úgy nézett ki, mintha valaki beleborított volna egy nagy hordó opálos kék festéket. Rögtön meg is álltunk, mert azt hittük, ez már a célul kitűzött Námafjall Hverir geotermikus mező.
Aztán kiderült, még nem jó helyen járunk, bár ez is a Mývatn geotermikus terület része. Éppen valami építkezés folyt, mert munkagépek ténykedtek a tó körül, valószínűleg itt is igyekeznek majd kihasználni a geotermikus energia adta lehetőségeket. Néhány fotó után már úton is voltunk valódi célunk felé.
A fotó nem adja vissza azt a különleges kék színt, de azért így is szép!
A Námafjall Hverir geotermikus területet el sem lehet téveszteni, hiszen már messziről látni, hogy az egész környék gőzölög a föld mélyéről feltörő hőtől, de aki ezt mégsem venné észre, azt majd az orra vezeti, mert mindez igen erős kénszaggal is párosul.
Elképesztő volt végigsétálni ezen a területen, sok helyen szinte a talpunk alatt fortyogott az iszap. Hihetetlen erők munkálkodnak itt a föld mélyén, amit az is bizonyított, hogy a mini tavak vize szinte forrt, rengeteg helyen kéngőz tört fel, máshol pedig éppen az iszap bugyogott, fortyogott.
Mindenhol fortyogó iszap!
Filmrajongóknak érdekesség lehet, hogy itt forgatták a Majmok bolygója egyes jeleneteit is. Nem meglepő, hiszen a színes táj tényleg olyan, mintha egy másik bolygón járnánk.
Tényleg olyan, mintha nem is ezen a bolygón járnánk
Annyira megtetszett, hogy a délután nagy részét itt töltöttük, de még másnap reggel is megálltunk itt, mielőtt a Krafla-vulkán meghódítására indultunk volna.
Későre járt már, elmúlt este 9 óra is, de még mindig teljesen világos volt, így úton a kemping felé még megálltunk a Grótagjá-barlangnál. Ez korábban kedvelt fürdőhelynek számított, de az elmúlt 20-30 évben a környék vulkanikus tevékenysége megváltozott, és a hasadék mélyén lévő hőforrások vize 50°C fölé emelkedett. A kezünket azért beledugtuk, és a szélénél nem tűnt annyira melegnek, de elhittük, amit róla olvastunk, úgyhogy tovább nem bátorkodtunk.
Ide jól jön egy fejlámpa, mert lent elég sötét van.
A barlang bejárata
A hasadék felülről
Ha szeretnétek még többet megtudni erről a különös helyről, kövessétek a blogot, mert hamarosan jön a folytatás a Krafla-vulkánnal és közvetlen környezetével.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
