ManniA

Biztosan ismerős a mondás: a széltől is óvja a gyermekét. Na, ez az izlandi lurkókra nem érvényes, aminek kintlétünk során többször is szemtanúi voltunk.

Az izlandi nyarak nem melegek, és a kánikula fogalmát nagy valószínűséggel ők nem is ismerik, vagy legalábbis mást jelent számukra. Mi egy esős napon érkeztünk az országba, amikor a hőmérő nap közben 7 fokot mutatott, és az ott töltött két hét alatt a 14 fok volt a csúcshőmérséklet.

Megdöbbentő volt számunkra, hogy a helyieket ez cseppet sem zavarta, míg itthon a szülők ilyenkor már sapkát gyömöszölnek a gyerek fejére, addig ott az ovi udvarán pólóban és rövidnadrágban játszottak a gyerekek, a strandon vígan labdáztak a medence partján egy szál fürdőruhában, míg mi a meleg termálvízben áztattuk magunkat, és azon agyaltunk, 8 fokban és strandszerkóban hogyan fogunk eljutni az öltözőig anélkül, hogy kockára fagynánk.

A legmegdöbbentőbb azonban az volt, amit Bolungarvík kisvárosában láttunk egy hűvös, szeles reggelen.

Végre elértük a Nyugati-fjordokat, de az Isafjördurban kiválasztott kemping nem volt annyira szimpatikus, mert túlzsúfoltnak tűnt. Úgy döntöttünk, megnézzük a közeli Bolungarvíkot is, amibe azonnal beleszerettünk. Ennek több oka is volt, az egyik, hogy talán a leghangulatosabb izlandi kisváros, ahol utunk során megfordultunk. Itt aztán valóban érezni lehetett azt, amiről egyébként Izland kapcsán sokat olvastunk, hogy a közbiztonság kiváló, a házakat sok helyen nem zárják körül kerítésekkel, ahol van, általában kapu ott sincs. Az udvaron biciklik, gyerekjátékok, amiket nem féltenek, mert tudják, reggel ugyanott találják majd, ahol este hagyták, senki nem lopja el őket.

A település kikötője

A gyerekek önfeledten játszanak a városka játszóterén, a szülők nem aggódnak, mert tudják, biztonságban vannak, és az sem izgatja őket, hogy fúj a szél, de csak egy pólóban engedték el otthonról. Náluk ez természetes, így szokták meg, és állítólag sokkal kevesebbet betegeskednek, mert szívósabbak, strapabíróbbak.

A másik ok, hogy végül itt szálltunk meg, hogy a kemping szinte üres volt, emellett pedig nagyon jól felszerelt, zárt konyharésszel, étkezővel, fürdővel. Ez ritka, de erről majd mesélek máskor.

A tökéletes kemping

Éppen valamiféle ünnepségre készülődtek, mert sok ház már fel volt díszítve, némelyiket pedig éppen akkor dekorálták. Kicsit a halloweenre hasonlított az egész, de itt a kék szín dominált, és mivel halászfaluról van szó és a dekoráció is sokszor utalt erre, valószínűleg valami kisebb helyi ünnepről lehetett szó.

Ötletes dekoráció

Kerítés van... kapu minek?
Ezek a biciklik reggel is ugyanott lesznek!

Másnap reggel arra ébredtünk, hogy viszonylag nagy forgalom lett, a közeli focipályához érkeztek szép számmal a családok. Úgy gondoltuk, annyi még belefér az időnkbe, hogy megnézzük, mi készülődik, de erre nem számítottunk.

A pályát már valószínűleg előző este fellocsolták, hogy minél nagyobb sár legyen, a gyerekek pedig, fiúk-lányok vegyesen, abban dagonyáztak, és fociztak. Megdöbbentő volt, ahogy ezek a gyerekek 6-7 fokban, vizesen, sárosan milyen önfeledten játszanak, míg mi kabátban is vacogtunk.

A lányok pedig kőkemények, nem nyafogott senki, hogy koszos lett a ruhája, ha kellett, vetődtek az iszapban, hogy kivédjék a gólt, majd nyakig sárosan önfeledten ünnepeltek.

https://www.facebook.com/watch/?v=265457957417607

Azt hiszem, lenne mit tanulnunk tőlük, és a szüleiktől is, akik cseppet sem aggódták túl, hogy a gyereküknek még a hajából is sár csöpög.