Tavaszi szlovéniai utunk során egyértelműen a barlangoké volt a főszerep. Miután Postojnában csodálatos cseppköveket láttunk, Škocjanban egy egészen más típusú barlangrendszert kerestünk fel, amihez egy kanyon is tartozik, amit európai Grand Canyonként is emlegetnek.
A kanyon egyik szabadon bejárható barlangi szakasza
Ez utóbbi persze túlzás, az igaz, hogy nagyon látványos, de nem sok köze van a Grand Canyonhoz. De kezdjük az elején, hiszen a kaland a barlanglátogatással kezdődött.
Többféle útvonal közül lehet válogatni, egészen pontosan 3 közül, de a legklasszabb a piros túra kiegészítve a sárgával, ami magában foglalja az idegenvezetővel látogatható barlangot, majd a szabadon végigjárható kanyont. Ez így 24 euróba került.
A jegyeket a látogatóközpontnál váltottuk meg, majd az indulásra kijelölt időpontban 3 túravezető kíséretében elindultunk a barlang bejáratához. Már ennek megközelítése is egy kisebb túra. Ott szerencsére szétbontották a társaságot, elsőként egy szlovén csoport ment be, majd 10-10 perc eltéréssel két angol. Mi az utolsó társasághoz csatlakoztunk, reménykedve abban, hogy így nem kell majd annyira rohannunk az utánunk érkező csoportok miatt. Jó választás volt, mert létszámban is mi maradtunk legkevesebben.
A barlangról fotókat sajnos nem tudok mutatni, mert fotózni szigorúan tilos. Egyébként a hatalmas terekben mezei fényképezőgéppel nem is lehetne jó képeket készíteni. Útitársaim szerint az egész olyan volt, mintha Mordor birodalmába léptünk volna. Elképesztő méretű termek, ahol sokszor közel 100 méterrel a Reka folyó fölött keltünk át hidak segítségével. A táv nem hosszú, 3 kilométer, de körülbelül 144 méter szintkülönbséget kellett leküzdenünk lépcsőzéssel. Egyszerre volt lenyűgöző és félelmet keltő a látvány.
A hatalmas szakadékokat és mélységet látva szinte elképzelhetetlen, amit a túravezetőnk mesélt, de előttünk alig pár hónapja a sok csapadék miatt voltak olyan részek, ahol már nem tudták átvinni a turistákat, annyira magas volt a folyó vízállása.
A kijárat
Kiérve a vezetőnk eligazított minket, merre folytathatjuk a kanyon túrát. Itt végre előkerülhettek a fényképezőgépek is. Egy kis kapunál ellenőrizték a jegyünket, majd belépést nyerhettünk egy nem kevésbé látványos részre. Még mindig a Reka folyó mentén haladtunk, hol fentről csodálhattuk meg az általa kivájt kanyon szépségét, hol lent sétáltunk mellette, de még egy kisebb barlangi szakasz is várt ránk. Sőt, még egy vízesés is utunkba esett. Ez a rész egyébként csak áprilistól októberig látogatható, mert az esős időszakban előfordul, hogy egy része víz alá kerül. Ennek nyomait áprilisban még mi is láttuk itt-ott.
Az elképesztő kanyon
A kis vízesés a kanyonban Újabb barlangi szakasz kezdődik[/caption]
A túra vége
Kiérve a kanyonból még várt ránk egy kisebb séta a látogatóközpontig, ahol vettünk néhány képeslapot, ha már fotózni nem tudtunk.
A látogatóközpont bejárata
Viszonylag sokat időztünk itt, de még majdnem egy fél napunk kihasználatlan volt, ezért úgy döntöttünk, leautózunk a tengerig. Ha követtek, hamarosan erről is olvashattok egy kis élménybeszámolót.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
