Izlandi utunk tervezgetése során sokat gondolkodtunk azon, beillesszük-e programunkba a Nyugati-fjordokat. Mivel az időnk szűkös volt, így viszonylag pontosan ki kellett számolni, mikor hol fogunk tartani ahhoz, hogy a hazaindulásra visszaérjünk Reykjavík városába.
A Nyugati-fjordok az a hely, ahol az útikönyvek szerint nincs semmi, „csak” a vadregényes természet. A „csak” persze idézőjeles, mert pont ettől olyan lenyűgöző ez a csipkézett nyúlvány.
Végül úgy döntöttünk, bevállaljuk, és két nap alatt körbeautózzuk a Westfjords régiót is. A két nap egyrészt kényszer is volt, mert lehetett volna három is, de a kempingek elhelyezkedése miatt sehogy sem jött ki jól. Így egy-egy nap alatt nagyjából 400 kilométert kellett autózni úgy, hogy közben megálltunk nézelődni is. Még szerencse, hogy a nyári időszakban Izlandon este is világos van!
Az első napunkon tényleg semmi konkrét programunk nem volt, annyi volt a cél, hogy elautózzunk a kijelölt kempingig, és út közben, ha látunk valami szépet, akkor megállunk nézelődni.
Ebből aztán az lett, hogy szinte minden fűszálnál akadt valami érdekesség.
Elsőként egy elhagyatott partszakaszon tartottunk pihenőt, ahol nyilvánvalóvá vált, miért illetik ezt a környéket a vadregényes jelzővel.
Kis templom a semmi közepén
Aztán jött egy magasabban fekvő rész, ahol szintén muszáj volt megállni, mert a nyár kellős közepén ritkán látunk havat. Egy sáros iszapos terepen átgázolva sikerült is gyúrnom egy kissé jeges hógolyót. A vízálló cipő itt is bizonyított, megúsztam száraz lábbal.
Hó!!!
Úton-útfélen akadt látnivaló, de az egyik kedvencünk az északi részen egy olyan fjord lett, ahol a távolban bálnákra lettünk figyelmesek. Bár olyan messze voltak, hogy alig láttunk belőlük valamit, azért nagy élmény volt és a környék sem utolsó!
Bálnákat kémlelve
Innen oroszlánfóka-megfigyelésre indultunk, és szerencsére sikerült is megtalálnunk azt a pontot, ahol látható, ahogy sütkéreznek az izlandi nap fényében.
Azok ott a távolban oroszlánfókák
A napunkat egy gyönyörű halászfalu, Bolungarvík kempingjében zártuk.
A második napon a Westfjords déli részeit céloztuk meg, de itt már kinéztünk néhány helyet, amit mindenképpen útba kellett ejtenünk.
Nem hittük, hogy lehet még fokozni, de itt még csodálatosabb fjordokat láttunk, mint előző nap.
Panoráma a hegytetőről
Első nagyobb állomásunk a Dynjandifoss vízesésnél volt, ami a Nyugati-fjordok leglátványosabb, fátyolszerű vízesése. A parkolótól egy könnyű kis túrával (de nevezzük inkább csak sétának) több kisebb zuhatag mentén lehet feljutni a Dynjandiig.
Mielőtt megkezdtük volna lundafelkutató expedíciónkat, még megálltunk a 612-es út mentén egy szellemhajónál, de erről már legközelebb mesélek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
