ManniA

Fájó szívvel búcsút intettünk a Vatnajökull Nemzeti Park jeges csodáinak, és keletre indultunk, ahol a következő napunk ismét vízesésekről szólt. Már kezdtük azt hinni, rá fogunk unni, de itt is olyan különlegességeket találtunk, amiket órákig lehetne nézegetni. Az eredetileg betervezett 4 vízesésből végül 5 lett, mert még az út mentén is olyan gyönyörűségeket fedeztünk fel, hogy egyszerűen muszáj volt megállni.

Panoráma a Hengifoss vízeséstől visszafelé

Nagyjából ezen a ponton teljesen felborult az útitervünk, mert már előző este sem értük el a kiszemelt kempinget. A Gyémánt-parttól mindössze Höfn városáig jutottunk, ahol egy olyan kempinget találtunk, ahová a kártyánk egyébként nem volt érvényes, ezért külön kellett fizetnünk. Ez még több, mint 100 kilométerre volt az eredeti tervekben szereplő várostól. Másnap éppen ezért igyekeztünk kicsit korábban nekivágni az útnak, hogy valamennyit behozzunk.

Elsőként a Fardagafoss vízesésnél álltunk meg, ami egy nagyon látványos zuhatag, mert a víz egy gyönyörű völgyben folyik tovább, egy ponton pedig kifejezetten szép, ahogy a patkó alakú meder mögött ott a sziklafalról alázúduló vízesés.

Fardagafoss

Ha idáig eljön az ember, akkor meg kell nézni az alig 20 kilométerre lévő Gufufoss-t is, ami már eléggé kiesik a turisták látóköréből pedig nagyon hangulatos hely. Maga a vízesés engem nagyon picit a Skógafoss-ra emlékeztetett, csak kevesebb emberrel, amit egyáltalán nem bántunk. Erről a keleti részről általában is elmondható, hogy idáig már jóval kevesebben jönnek el. Itt érdemes még sétálni kicsit a folyó mentén, vagy autóval elgurulni a partig, mert végig nagyon vadregényes.

Gufufoss
A környék is vadregényes Turista tömegektől mentesen lehet élvezni a látványt!

Innen egy kis déli kerülővel átautóztunk a Lagarfljót folyó túloldalára, ahol a legendák szerint egy szörny is él, a kimondhatatlan nevű Lagarfljótsormur. Vele szerencsére nem találkoztunk.

A folyón átívelő híd

A Litlanesfoss vízesést könnyen megtaláltuk, mert alighogy átértünk a hídon, már mutatta is egy tábla az irányt. A legnagyobb meglepetésünkre itt tényleg nem volt senki rajtunk kívül, így teljesen zavartalanul élvezhettük a látványt. Érdekessége, hogy orgonasípokra hasonlító bazalt sziklák ölelik körül.

Litlanesfoss

Alig pár percnyi autózásra található innen a Hengifoss, ami az útikönyvünk szerint a szigetország 4. legmagasabb vízesése, egészen pontosan 118 méter magas. Ismertetője, hogy lépcsőzetes sziklafalon hullik alá a víz. Ide terveztünk egy kisebb túrát is, ami nagyjából másfél óra alatt oda-vissza megtehető. Ezt érdemes volt bevállalni, mert közelről az igazi a látvány! Itt sem volt tumultus, rajtunk kívül csak egy fotós páros tette meg gyalogosan az utat.

Ezt közelebbről is látni kell!

Ezzel már „letudtuk” a negyedik izlandi napunkra tervezett programokat, de az előző napi csúszást nem sikerült behoznunk, mert bőven elnézelődtük az időt. Gyorsan újraterveztünk, és úgy döntöttünk, nem megyünk fel rögtön északra, hanem a sziget belseje felé vesszük az irányt, és ott szállunk meg egy kempingben, egészen pontosan a semmi közepén.

A semmi közepén

Ez több szempontból is jó döntésnek bizonyult, az egyik, hogy egy igazán vadregényes tájon vitt az utunk, amihez hasonlót nem láttunk az út során. A kemping pedig tényleg a semmi közepén volt, és ennek köszönhetően nem volt túlzsúfolt, a zuhanyzója pedig első osztályú volt kemping mércében mérve. A környék egyenesen olyan volt, mintha valami kis mesefaluba csöppentünk volna: hegyekkel körülölelt kis völgy, fűtetős házikók, a legszebb izlandi naplementénk (éjfél magasságában), és hihetetlen idilli nyugalom.

Naplemente
Fűtetős házak a kemping szomszédságában
Reggeli panoráma a kempingből

A bónusz pedig az ötödik vízesés, amiről nem is tudtunk, csak hirtelen megláttuk az út mellett. Ez a Rjúkandafoss.

Ennyi élmény után egyáltalán nem bántuk, hogy a dolgok nem kifejezetten a terveink szerint alakultak, hiszen akkor rengeteg szépség kimaradt volna.