ManniA

Izlandra szerencsére nem a kulináris élvezetek miatt utaztunk, egyrészt mert borzasztó drága minden, másrészt sokszor olyan helyeken jártunk, ahol nemhogy étterem, még bolt is alig volt. Beértük a tipikus kempinges kajákkal, cserébe viszont rengeteg szépséget láttunk. A másik ok, hogy kivételesen nem kóstoltunk meg tipikus helyi ételeket, az az, hogy nagyon meghökkentő fogásaik vannak, amikre már én is az mondom, hogy durva, pedig én még a szöcskét is megkóstoltam.

A lunda

Arról már meséltem, hogy a karácsonyi menüjük is tartalmaz például olyan elképesztő fogást, mint az erjesztett rája (ami állítólag nagyon finom, de nekem mégsem fér össze a karácsonyi mézeskalács illatával.)

Még megdöbbentőbb, hogy a nemzeti jelképüknek számító cuki kis puffinokat, vagy más néven lundákat is előszeretettel fogyasztják. Ez főként a Westfjords régióra jellemző, ahol sülve, vagy füstölve kínálják, de mi nem fordultunk meg olyan helyen, ahol ki is lehetett volna próbálni ilyen fogást. Ezt őszintén szólva nem bánom, bár, hogy soha nem kóstolnám meg, azt nem állítom.

A puffinok annyira aranyosak, hogy mi sokkal szívesebben gyönyörködtünk bennük, ezért kinéztünk egy túrát, ahol szinte testközelből szemlélhettük őket.

A lundákról azt érdemes tudni, hogy külsőre kicsit a pingvinekre hasonlítanak, ám csőrük nagyon jellegzetes formájú és élénk színű. A földbe vájt üregekbe fészkelnek, általában nehezebben megközelíthető sziklafalakat választanak ehhez.

Látrabjarg

A Nyugati-fjordoknál a Látrabjarg nevű terület kedvelt madármegfigyelő hely, ahol a lundák mellett más különleges madarakat is lehet azért látni.

Lummák csoportja
Lumma

Sorban

Ezt a területet egy döngölt földúton lehet megközelíteni, de ide még nem szükséges a 4x4-es autó, ezért érdemes bevállalni. Mivel a Westfjordsban már kevesebb a turista, azt hittük, itt sem lesznek sokan, de meglepődtünk, mert erre a látványosságra többen kíváncsiak.

A lundákat úgy lehet a legjobban megfigyelni, ha a part menti sziklán kijelölt ösvényen haladunk, és mikor meglátjuk egy puffin fejét a szikla peremén, akkor guggolva, vagy leginkább kúszva közelítjük meg. Ennek a módszernek több haszna is van, az egyik, és legfontosabb, hogy így még véletlenül sem zuhan senki a mélybe, a másik, hogy a madár sem ijed meg, és röppen el, a harmadik pedig, hogy így nem tesszük tönkre a föld alatti fészkeket.

Azért azt hozzátenném, ehhez szerencse is kell, mert szakadó esőben a sárban kúszni nem olyan nagy élmény, de jól kifogtuk, mert ez a program pont egy verőfényes napsütéses napra esett.

Mi elég későn érkeztünk, így sokan már éppen távozóban voltak, mi pedig így zavartalanul csodálhattuk ezeket a különleges élőlényeket, sőt, egy ponton sikerült olyan közel merészkedni egy párhoz, hogy szinte karnyújtásnyira voltak tőlünk.

A kedvenc fotóink: