Izlandon több helyen is találkozhatunk roncsokkal, némelyik körül pedig egészen nagy a felhajtás.
A sziget leghíresebb roncsa a déli parton található, egy 1973-ban lezuhant DC-3, ami az amerikai hadiflotta egyik repülőgépe volt.
A legénység csodával határos módon túlélte a zuhanást. A roncs a mai napig ott hever az 1-es út mentén, a parthoz közel. Aki a Skógafoss vidékén jár, és van kedve, meg persze ideje, megnézheti, de arra fel kell készülni, hogy autóval járható út nem vezet oda, így le kell parkolni az 1-es út mellett, ahol egyébként tábla is jelzi a roncsot, és nagyjából 4 kilométert kell sétálni odáig, meg persze vissza is. Ez a mi programunkból kimaradt, már csak azért is, mert fotók alapján nem tűnk különösebben izgalmasnak, helyette viszont találtam néhány hajóroncsot, ami felkeltette az érdeklődésemet.
Kép forrása: pxhere.com
Az Epine GY 7 vontatóhajó maradványai és a hozzá kapcsolódó szomorú történet
A nyugaton lévő Drítvík-öbölnél is található néhány rozsdás maradvány, de nem annyira látványosak. Ezek a brit Epine GY 7 vontatóhajó maradványai. 1948. március 13-án szenvedett itt balesetet, ami nem meglepő, hiszen rossz időben ezen a részen elég vad a tenger. Ottjártunkkor is hatalmas hullámok csaptak fel, és vadul fújt a szél. A 19 fős legénységből csak öten élték túl. Egyikőjüket egy hullám az óceánba sodorta, majd a víz a partra vetette, négy embert pedig a nehéz körülmények ellenére végül a hajóról sikerült épségben kimenekíteni.
Néhány rozsdás darab még ma is látható a parton, de csak ezért nem éri meg ide jönni.
A hajó története
Már csak ez maradt belőle
A part menti sziklák és az onnan nyíló panoráma viszont még rossz időben is gyönyörű volt!
Szellemhajók a Nyugati-fjordoknál
Ahogy kanyarogtunk a Westfjords útjain, figyelmesek lettünk egy kisebb roncsra, ami igazi szellemhajóra hasonlított. Megközelíteni nem lehetett, így sokat nem is tudunk róla, csak a kamera fényképező funkciójával sikerült annyira ráközelíteni, hogy néhány homályos képet készítsünk.
Erről a hajóról semmit nem tudunk
A Gardar BA 64 azonban nagyon is megközelíthető, ezért ezt mi sem hagytuk ki. A Nyugati-fjordok déli részén, a 612-es út mentén található a sziget legrégebbi acélhajója. Már messziről látni lehet a hatalmas rozsdás hajóroncsot, ami a körülményekhez képest viszonylag jó állapotban van.
A hajót 1912-ben építették Norvégiában, és úgy alakították, hogy bírja a strapát, hiszen bálnavadászatra szánták. Volt rajta gőzgép, de alkalmas volt jégen való vitorlázásra is. 1945-ben érkezett Izlandra de itt már csak heringhalászatra használták. 1981-ben feneklett meg a Nyugati-fjordoknál, és a mai napig azon a helyen áll.
Mivel már eléggé elrozsdásodott, és a faszerkezetek is korhadnak, ezért nem ajánlatos felmászni rá, de mikor ottjártunk, ketten éppen belülről nézegették.
Mi csak körbejártuk, és készítettünk néhány fotót, de így is nagyon tetszett, van benne valami titokzatos.
Ha érdekel, milyen kalandokat tartogatnak még a Nyugati-fjordok, nézd meg ezeket is:
https://mannia.blog.hu/tags/Izland
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
