Miután a déli parton ismét végigjártuk a kedvenc helyeinket, izlandi utunk a végéhez közeledett. Már csak egyetlen napunk maradt, amit a Reykjanes-félsziget felfedezésére szántunk.
Aki a lába elé néz, ilyen szépségeket is találhat egy lávamezőn
Délelőtti programunk első állomása a Seltún Hot Springs geotermikus mező volt, amit a 42-es útról közelítettünk meg, hogy érintsük a Kleifarvatn tavat. Ez a félsziget legnagyobb tava, aminek érdekessége, hogy meleg vizű források táplálják. Egy nagy földrengés következtében 2000-ben erősen apadni kezdett, és 20%-kal csökkent a felülete, de a források szép lassan ismét feltöltötték. Mondanom sem kell, az utolsó napunkon nem volt hozzánk kegyes az időjárás, utoljára még kifogtunk egy jó áztatós kis napot. Ilyen időben a tó sem volt különösebben látványos, így nem álltunk meg nézelődni.
Továbbgurultunk inkább a Seltún Hot Springs felé. Már messziről éreztük, hogy jó helyen járunk, ugyanis a záptojás szag egyre erősödött. Ez a terület legalább olyan látványos, mint amikről korábban meséltem, de az eső és a hűvösebb idő miatt nagyon párás volt, így túl messzire nem lehetett látni. Kiépített ösvényen jártuk be a területet, és kicsit megálltunk bámészkodni is, mert egy társaság éppen tojást főzött a fortyogó iszapos vízben. Hogy mennyire lett ehető, azt már nem vártuk meg, de az biztos, hogy ilyen különleges főtt tojást nem minden nap ehet az ember.
Párában is látványos
A délelőttöt Selatangar és Katlahraun Lava felfedezésével zártuk. Selatangar igazából nem annyira nyűgözött le, azok alapján, amit olvastam róla, kicsit többet vártam. Egy halászfalu romjai találhatók itt, amiket a 427-es útról egy kis földútra letérve lehet elérni. Bár nincs kint 4x4-es tábla, de az út elég rossz minőségű, így óvatosan kell vezetni. A parkolóból elindultunk a romok felé, de teljesen nem közelítettül meg, mert már messziről sem tűnt túl érdekesnek.
Ugyanitt található viszont egy sokkal izgalmasabb hely, a Katlahraun Lava. Körülbelül 2000 évvel ezelőtt itt láva ömlött a tengerbe. A parthoz közelítve ez megszilárdult, és megduzzadt, így alakult ki a terület különleges, katlan alakú formája. Nagyon érdekes alakzatok figyelhetők itt meg, jól látni, ahogy a megszilárduló láva felpúposodott, majd a kőzet az idők folyamán megrepedezett. Több ilyen kis kúp is látható. Nem árt figyelni, hová lép az ember, mert sok helyen egész széles és mély repedések is vannak, de találtunk itt szép kis virágokat és meztelencsigákat is.
Ilyen sziklák veszik körbe a katlant
Jól látható, ahogy megemelkedett a kőzet
Erre nem árt figyelni
Bár az eső megállás nélkül szakadt, de ennek ellenére is nagyon sok időt töltöttünk itt, annyira lenyűgözött a hely.
Ilyen különleges lávamezőt még nem láttunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
